• Tüke Busz - tömegközlekedés Pécsen
  • Tüke Busz - tömegközlekedés Pécsen
  • Tüke Busz - tömegközlekedés Pécsen
  • Tüke Busz - tömegközlekedés Pécsen

Társaságunkról

A tömegközlekedés története


PÉCS VÁROS TÖMEGKÖZLEKEDÉSÉNEK TÖRTÉNETE 1993-IG

A tömegközlekedés születése

Pécs város tömegközlekedése hazánk közlekedéstörténetének szerves része, alkotója. A városi szervezett tömegközlekedés születésének időpontját 1832-től számolják, mivel ekkor indultak el a társasági, illetve a vállalati menetrendszerű lóvontatású omnibuszjáratok. Ezen vonalak létrehozásának szükségességét a magyar főváros polgáriasodása és európai méretű iparosodása, a lakosság számának intenzív növekedése indokolta.

Pécsett, 1881-ben alakult meg az Első Pécsi Közkocsi Társaság, melynek járatai a Széchenyi tér - Balokányfürdő, majd a Madarászfürdő (mai nevén a Hullám) között közlekedtek. Az első tömegközlekedési jármű a 10-15 személyes lovas omnibusz volt. 1920-tól omnibuszjárat közlekedett a Széchenyi tér és a Köztemető között. Ez azonban már rövidéletűnek bizonyult, helyét 1926-ban átvette helyét az akkor itt még ritkaságszámba menő autóbusz. A villamosvasutak létesítésében Pécs a hazai nagyvárosok között meglehetősen "későnébredőnek" bizonyult, a pécsi villamosvasút gondolata 1895-ben merült fel először, melyre az első létesítési ajánlatot 1897-ben nyújtotta be egy bécsi építési cég. Tervezete egy bővebb hálózat ajánlatát foglalta magában, mely Rácvárosig terjedt volna.

1910-ben a város zsúfolt volt, mintegy 60 000 lakója aránylag kis területen élt. A város sűrűn lakott területének határa akkor keleten a Zsolnay-gyár, délen a Majláth (ma Nagy Lajos király útja) utca, nyugaton a Tüzér utca, északon a mai Magaslati útról délre eső, vele párhuzamosan futó hegyoldalba épített néhány keskeny utca volt.

Az első lépések

A város vezetői a tömegközlekedés megoldásának lehetőségeivel először a XX. század első évtizedeiben foglalkoztak. Az a részvénytársaság, amely a villamos és a közlekedési vállalatok egyesítésére létesült, megvizsgálta a villamosvasút létesítésének lehetőségét, ezt azonban a város topográfiai helyzete miatt nem tartotta kifizetődőnek, és ezért lemondott a megvalósítás tervéről. (Hazánkban a lóvasút és a gőzüzemű közúti vasutak után a villamos vontatású vasutak a XIX. század végén jelentek meg.)

A budapesti GANZ Villamossági Rt. a XX. század első évtizedének végén üzleti érdekből javaslattal fordult a város vezetőségéhez a közúti villamosvasút építése tárgyában. A Városi Törvényhatósági Bizottság a villamosvasút létesítésének gondolatát örömmel vette, a javaslatot 1910-ben elfogadta. A Városi Tanács 1910-ben hirdetett pályázatot az építkezés kivitelezésére, melyet a Ganz Villamossági Rt. nyert meg.

Az építkezés első lépcsőjeként a vonalhálózat terveit készítették el. A későbbiekre tervezett bővítésekre nem került sor a két világháború, a közbeeső gazdasági válságok, majd a hálózat megszüntetése miatt. A fővonal: a Szigeti úti Hadapródiskola végállomás (a mai Orvostudományi egyetem) - Ferencesek u. - Széchenyi tér - Király u. - Búza tér - Rákóczi út - Zsolnay V. u. kereszteződés. A vonal itt elágazott a Zsolnay gyár - Balokányfürdő végállomásig, valamint a Külvárosi pályaudvar (Bacsó u.) végállomásig.

A villamosok az elágazástól (azaz a Gépipari technikum saroktól) váltva közlekedtek a két végállomás irányába. A fővonalból a Széchenyi térről elágazás vezetett a vasútállomás irányába: nyomvonala a Széchenyi tér végállomás (Városháza) felől az Irgalmasok utcán folytatódott, majd jobbra kanyarodott a Rákóczi úton, és a Zsolnay szobortól jutott célegyenesbe a Főpályaudvar felé. A pálya mindkét vonalon egyvágányú volt, kitérőkkel. A közlekedés 1913. október 20-án ünnepélyes keretek között vette kezdetét. Az első év üzemi tapasztalatait úgy összegezték, hogy "a vonalakon a forgalom akadálytalanul bonyolódott és a város közúti vasútban olyan forgalmi eszközt nyert, amely nemcsak fontos közszükségletet elégít ki, hanem sok irányban értékfejlesztőleg és termékenyítőleg hat". A villamosvasút méretezése, nyomvonala megfelelt a követelményeknek, jól követte a város keleti-nyugati fekvését és az akkori város minden lényeges pontját összekötötte. A fővonal hossza 3,5 km, a vasútállomás vonal 1,3 km volt. Induláskor a vonaljegy ára 20 fillér, a szakaszhatárig (mindkét irányból a Széchenyi tér) 12 fillér volt.

A forint, az öngyilkosság és a világháború

A forint bevezetésétől a vonal 60, a szakasz 40, a kisszakaszjegy ára 20 fillér volt. Az utóbbit a későbbiekben megszüntették, a vonal és szakaszjegyárak a villamos megszűnéséig érvényben voltak. A járatok követési ideje 10-12 perc volt. Az utasszám csúcsot 1958-ban érte el a villamos 13,6 millió fővel. A kocsikilométer csúcs 850 ezer km volt 1955-ben. A történethez a feketelista is hozzátartozik: 37 év alatt 11 balesete volt, a gázolásos balesetek száma ugyancsak ennyi. Az utóbbiakban, több esetben az öngyilkossági szándék volt az okozó.

A II. világháború után Pécsett csak nehezen indult meg az újjáépítés. Elsőként a kevés kárt szenvedett villamos üzemet indították újra (1944. 12. 12).

A részvénytársaság 20 éves szerződésének lejártával a város 1933-ban átvette a vállalkozást, amely ettől kezdve Pécsi Városi Közlekedési vállalat néven működött. A fővárosi villamos-vasúttól az 1940-es évek végén több felújított motor és pótkocsi került Pécsre. A város gyors ütemű fejlődése a tömegközlekedés bázisának fejlesztését is megkövetelte volna, de a villamosvasút rekonstrukcióját a város jellegzetes fekvése, a keskeny, kanyargós utcák miatt nem tartották megoldhatónak. A vállalat tulajdonosa, a Városi Tanács, az UVATERV javaslatára úgy határozott, hogy felszámolja a villamosvasutat, és helyette továbbfejleszti az autóbuszüzemet. Az 1950-es évek második felére a villamospálya is leromlott állapotba került.

A hálózat bővítésére az utcák szűk keresztmetszete miatt nem volt lehetőség. Ez - többek között - megpecsételte Pécsen a villamosvasút jövőjét. A villamosvasutat két lépcsőben szüntették meg: a Széchenyi tér - vasútállomás vonal 1959. március 15-én, a fővonal 1960-ban adta át a helyét az autóbusz-közlekedésnek. A villamos utolsó üzemnapja 1960. augusztus 31-én volt, megszüntetésének indokolásául különböző ürügyeket gyártottak, valódi ok a pályaszerkezet, ill. a felsővezetékek elhanyagoltsága, és a felújítás rendkívül nagy költsége volt.


A köztemetőbe irányuló, egyre növekvő forgalom autóbuszokkal történő ellátására a város vezetősége 1926-ban két magánvállalkozónak ideiglenes engedélyt adott, ezt azonban rövidesen visszavonták, és a Pécsi Villamos Vasúti Részvénytársaságnak adták meg a jogot a menetrendszerinti járat fenntartásához. 1926. augusztus 19-én a részvénytársaság két Renault típusú alvázra épített autóbusszal megindította a rendszeres autóbusz-forgalmat a Széchenyi tér és a Köztemető között. Az autóbusz-közlekedés gyorsan teret hódított Pécsett. A szállított utasok száma évről-évre emelkedett, egészen a II. világháborúig. Az autóbusz jó kiegészítője lett a villamos-vasútnak, az új vonalak induló állomása rendszerint a villamosok végállomásánál települt.

Tovább a második részre »

« vissza

Aktuális hírek

A Tüke Busz Zrt. menetjegyeinek érvényességéről

Felhívjuk Tisztelt Utasaink figyelmét arra, hogy a Tüke Busz Zrt. logójával ellátott, 2015. december 31-e előtt forgalmazott menetjegyek nem érvényesek, utazásra nem használhatók. 2017. január 1-től a pécsi helyi járatokon kizárólag a BIOKOM Nonprofit Kft. által forgalmazott, a Társaság cégjelzésével ellátott menetjegyek érvényesíthetők.
2017. január 19.

Színvonalas felelősfoglalkoztató pályázatáért kapott elismerő oklevelet a Tüke Busz Zrt. Budapesten

Színvonalas felelősfoglalkoztató pályázatáért kapott elismerő oklevelet a Tüke Busz Zrt. Budapesten.
2016. november 25.

Ügyfélszolgálati iroda megszűnése

A Tüke Busz Zrt. ezúton tájékoztatja tisztelt Ügyfeleit, hogy Rákóczi út.60. sz. alatti Ügyfélkapcsolati Irodája bezár.
2016. július 25.
Pécs Pécs Holding Zrt. BIOKOM Tettye Forrásház POSZT 2016 Pécsi Tudományegyetem Janus Pannonius Múzeum Europa Cantat Pécs EUNet 2000 Regionális Informatikai Közhasznú Nonprofit Kft. DDOP-s pályázat - Új Széchenyi Terv

Pályázatok